Hideg, fokhagymás-mandulás gazpacho szőlővel

Ajo blanco

Az igazság az, hogy már évek óta vártam erre a receptre. Próbálkoztam elkészíteni több szakácskönyvből, kikérdeztem a családot, de csak nem lett olyan mint az, amit egyszer Córdobában ettem egy elveszett kocsmában. Pedig olyan egyszerűnek tűnt... Aztán a minap meglátogatott egy Andalúzia barátunk, és végre lehullott a lepel erről a különleges, ám mégis hétköznapi levesről. Aki még nem adta  fel a nyár illúzióját, az semmiképp sem hagyja ki még ezeken a meleg napokon!

A mandulát a fokhagymagerezdekkel és a vízzel együtt nagyon alaposan összeturmixolom, hogy a lehető legkrémesebb legyen, majd közben hozzáadom az olívaolajat, a borecetet és sózom. Nagyon fontos, hogy eltaláljuk a megfelelő fokhagyma mennyiséget, aminek dominálni kell a levest, de úgy, hogy ne kapjunk utána gyomorégést... Ha kiadósabbra és sűrűbbre szeretnénk, egy kisebb szelet kenyérbelet is bele turmixolhatunk, de kenyér nélkül azért kétségtelenül jóval nyáriasabb. Végül, maximum 20 percre fagyasztóba tesszük (de nem szabad lefagyasztani, mert akkor elveszti az ízét) vagy több órára a hűtőszekrénybe, vagy egyszerűen néhány jégkockával elkeverjük, hogy lehűtse, amiket aztán kiveszünk belőle, hogy ne híguljon nagyon fel. Természetesen a manduladarabok az aljára ülepednek, így evés előtt mindenképp fel kell keverni. Tálaláskor kimagozott, édes, muskotályos szőlőszemekkel megszórjuk, ami gyönyörűen hozza a sós és az édes kontrasztját, majd néhány csepp olívaolajjal díszítjük. 

Meglepő, finom, elgondolkodtató és végtelenül egyszerű leves, amiben minden az, ami, bűvészkedés nélkül. Akár a spanyol konyha névjegye is lehetne.

Hozzávalók (2 személyre):

100g szeletelt mandula

1/2l buborék mentes ásványvíz

2-3 nagyobb gerezd fokhagyma

0,5dl extra szűz olívaolaj

2 evőkanál borecet
1 szelet száraz kenyér

só
édes szőlőszemek