2011. április 13., szerda

Hal kolbásszal

Több mint egy évtizede, szerelemtől vezérelve, egy eldugott spanyol kisvárosban találtam magam. Ebből aztán jó sok kaland kerekedett ki, miközben észrevétlenül felfedeztem egy másik országot, annak szokásait és sajátos életfilozófiáját is. Spanyol családomnak először kolbásszal és Serrano sonkával töltött sült hallal kedveskedtem (a magyaros töltött csirkét alapul véve), ami kétségtelenül egy kimondatlan szégyenfolt maradt a család gasztronómiai történetében. De hát azóta sok év eltelt, ami remélhetőleg spanyol gasztrokulturális fejlődésemet is igazolja.
Habár rendszeresen Spanyolországban időzünk, néhány éve már Budapesten élünk. Hosszú téli estéken, miközben mínusz tízet mutat a kinti hőmérő és már hetek óta nem sütött a nap, bizony látok kételyeket a férjem homlokán... Ilyenkor igyekszünk gyorsan egy házi tapas bárt kreálni, itthon (a hangulathoz szerencsére elég sok barát is akad, ha szükséges), megidézve Spanyolország, és második otthonunk, Madrid szellemét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése