2011. november 10., csütörtök

"Ráncos burgonya" kétféle mojo szósszal

Így van ez. Az ember a Kanári-szigetekről ír és máris rohan ráncos krumplit csinálni... Ez az eredetileg tengervízben főtt héjas krumpli, a Kanári-szigetek egyik legismertebb és legegyszerűbb különlegessége, ami nagyon finom köretként, de önmagában, a szigeteken elhíresült szószokkal is fantasztikus tapa.


Hagyományosan, helyi fajtájú, egyforma apró szemű burgonyából készül, ami miatt egyszerre főnek át, ezért érdemes nekünk is a kisebb méretűeket kiválasztani. Most kétféle szószt készítettem hozzá. Az egyik mártás az ismertebb csipős mojo picón, a másik pedig a korianderes mojo de cilantro. Mivel nagyon sokféleképpen készítik mindekettőt egész Spanyolországban, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is az eredeti, legalábbis a helyiek által készített változat, így fuerteventurai tartózkodásunk alatt, házigazdánkat, Pedrot faggattam ki a családi változatukról.

"Ráncos krumpli"- papas arrugadas
A kiválogatott kisebb méretű burgonyát felteszem annyi hideg vízben, hogy épp hogy csak elepje, hozzáadom a sót és fedő alatt addig főzöm, amíg a villa már könnyedén belemegy. Ezek után leöntöm róla a vizet, és néhány percig visszateszem ugyanabba az edénybe a tűzre, és azt meg-meg mozgatva tovább szárítom a krumplit. (Így a sótól és nedveség elvesztésétől, a héja megráncosodik.) Leveszem a tűzről, és a főzés alatt vagy előtt elkészített szószokkal kínálom. Hidegen is nagyon jó.

Hozzávalók (2 személyre):

1 kg kisebb szemű burgonya
250g tengeri vagy normál só

A helyiek (Pedro) szerint, a burgonya eredeti elnevezését, a "papas" szót azért használják már  csak a Kanári-szigeteken és néhol Andalúziában, mivel a korabeli spanyol katolikus egyház számára elfogadhatatlan volt, hogy a burgonya és a római egyházi vezető (papa - mint a magyarban), azonos néven szerepeljen, és ezért preferálták a "patatas" elnevezés elterjedését. 

"Mojo picón" vagy pikáns paprikás szósz
A fokhagymát apróra vágom és mozsárba teszem, hozzáadom a köményt, a sót, és alaposan elnyomkodom-keverem őket, majd hozzáadom a pirospaprika port és tovább keverem. (Ha nagyon száraz lenne a keverék, egy kávéskanálnyi olívaolajjal megnedvesíthetem.) Hosszában félbe vágjuk a hegyes fűszerpaprikát, vigyázva hogy a magokból is csak a felét vegyük, majd apróra vágjuk, és ezt is tovább törjük a mozsárban. Ha már kezd valamennyire homogén lenni, hozzáadjuk az ecetet és az olívaolajat. Ilyenkor érdemes megkóstolni, hogy kell-e még sózni, illetve ha még erősebbre szeretnénk, tehetünk hozzá többet a csípős paprikából. Végül, legalább egy vagy több evőkanál vízzel hígíthatjuk, hogy könnyedebb legyen. Aki csípősebben szereti, az természetesen adhat hozzá több fűszerpaprikát. 
Nagyon szép kellemesen csípős kerek szósz lesz belőle, aminek a kömény nagyon szép hátteret ad. (Jól megy  sertés vagy marhahúsokhoz is, de bármilyen zöldségfélét is megtüzesít..)

Hozzávalók (2 személyre):

1 fej fokhagyma
1 teáskanálnyi egész kömény
1 teáskanálnyi édes pirospaprika por
1 csípős piros fűszerpaprika (korábban legalább fél órára vízbe áztatva, hogy könnyebb legyen összetörni) vagy 1 chili paprika
8 evőkanál szűz olívaolaj
2 evőkanál vörös borecet
1 evőkanál víz

"Mojo de cilantro" vagy korianderes szósz
A fokhagymákat apróra vágjuk, a felaprítitt korianderrel, zöld borssal és pici sóval a mozsárba tesszük és alaposan összetörjük. Végül hozzáadjuk az olívaolajat és az ecetet, és jól átkeverjük ismét. Megkóstoljuk, és utána sózunk, ha szükséges.

Ha ennél is sűrűbb változatot szeretnénk, egy fél zöld kaliforniai paprikát is apró darabokra vágva öszzetörhetünk a szószban, illetve  gyakran adnak hozzá még egy teaskanálnyi köményt is, a mojo picon-hoz hasonlóan. Viszont ha mindkét szószt egyszerre készítjük, szerintem izgalmasabb, ha ebből kimarad a kömény, és így egy könnyedebb zöld szószt kapunk. Mindenesetre ez a szósz nagyon jól megy natúr halakhoz vagy csirkéhez is.

Hozzávalók (2 személyre):

fél fej fokhagyma
néhány szem zöld bors
egy csomó friss koriander
8 evőkanál szűz olívaolaj
2 evőkanál fehér borecet (de használhatunk vörös borecetet is) 

Mindkét estben fontos, hogy mozsárban törjük össze az alapanyagokat és ne turmixban. Ezáltal a szósz megőrzi sűrűségét, valamennyire darabos is marad, és izgalmasabb az íze is!

A mártásokat tálalhatjuk az egész krumplik mellé, vagy a krumplikat negyedelve és már a szószt ráöntve, vagy esetleg  a negyedelt burgonyákat külön a szószokkal, és így  mindenki kedvére mártogathat.


Hosszú téli estéken, meleg forralt borral, komoly magyar tapas is lehet belőle...


Köszönet Pedronak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése