 |
| "Kotta" utca |
Van abban valami, ha az ember néha csak hadja magát sodortatni az élettel. Amikor nem tervez semmit, nem szervez semmit, csak úgy van, és mindenre rácsodálkozik.
Borús az ég, kissé csepereg az eső, de mi azért elindulunk a tengerparti Calpe-t elhagyva a hegyek mögé túrázni és nézelődni. Az első faluban a helyi kolostor alapítóját ünneplik, a másodikban a falu egyik védőszentjét, a harmadikban móroknak és keresztényeknek öltözik be az egész falu és nyolc rezesbandát számolunk meg a felvonuláson. Mi meg csak egy kis friss levegőt akartunk szívni. Teulada-ban kiszínezett utcák, díszek mindenhol, mintha hirtelen meseországban lennénk. Nincsenek turisták mert ezek az ünnepek nincsenek túl reklámozva, és nem is a külföldieknek szólnak. Mi vagyunk az egyetlen nem ide való szemlélődők, habár erősen próbáljuk magunkat álcázni, egy-egy felvonuló csapathoz csapódva, (a helyieket mintául véve, könnyedén sört kortyolgatva a kezünkben).
A következő faluban Benissa-ban vidáman és tömegesen dobálnak petárdákat, amitől csak én rezzenek össze látványosan, teljesen kiszolgáltatva magamat a helyi gyerekek célpontjának... Persze férjem szeme sokat sejtetően felcsillan, hogy nagy szerencsénk van, mert itt vannak a legjobb petárda robbantások (mascleták) egész Spanyolországban, és pár perc múlva valóban beindul a ritmusos petárda ropogás. Lassan mindent ellep a füst, és a géppuska hangját idéző hangulatban várom, hogy a templom mögül begördüljön végre A négy páncélos és a kutya... Közben férjem elvonszol a gomolygó füstfelhő és szikrák közelébe, ahol meg vagyok győződve, hogy ott helyben kiugrik a szívem... Aztán hirtelen nagy csend lesz. A petárdaesőnek vége, úszunk a füstben, mindenki elégedetten mosolyog, és az esti találkozóról beszélnek, miközben én még mindig remegek és a jobb fülem is cseng... Lassan én is megértem, hogy ez csak egy amolyan kisebb, ebéd előtti "hangulat emelő" mascleta volt... az igazi csak estére lesz...
A következő faluban Benissa-ban vidáman és tömegesen dobálnak petárdákat, amitől csak én rezzenek össze látványosan, teljesen kiszolgáltatva magamat a helyi gyerekek célpontjának... Persze férjem szeme sokat sejtetően felcsillan, hogy nagy szerencsénk van, mert itt vannak a legjobb petárda robbantások (mascleták) egész Spanyolországban, és pár perc múlva valóban beindul a ritmusos petárda ropogás. Lassan mindent ellep a füst, és a géppuska hangját idéző hangulatban várom, hogy a templom mögül begördüljön végre A négy páncélos és a kutya... Közben férjem elvonszol a gomolygó füstfelhő és szikrák közelébe, ahol meg vagyok győződve, hogy ott helyben kiugrik a szívem... Aztán hirtelen nagy csend lesz. A petárdaesőnek vége, úszunk a füstben, mindenki elégedetten mosolyog, és az esti találkozóról beszélnek, miközben én még mindig remegek és a jobb fülem is cseng... Lassan én is megértem, hogy ez csak egy amolyan kisebb, ebéd előtti "hangulat emelő" mascleta volt... az igazi csak estére lesz...
 |
| Füstfelhő |
 |
| "Rablók" |
 |
| "Kék patak" utca |
 |
| "Mórok" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése